Fájlcserélés #4 – A második generációs programok

Az első generációs szoftverekkel kapcsolatos jogviták (illetve az ehhez alapul szolgáló jogszabályi változások) hatására a fájlcserélő rendszerek működtetői több ponton lényegesen megváltoztatták a programok struktúráját, amelyből kiemelkedik a központi szerver kiiktatása. Ebben az új második generációs, ún. „decentralizált” modellben végső soron minden felhasználó szerverként is szolgál az adatok tárolására és a keresések lefolytatására.

Az egyik ilyen első program, a Gnutella megnyitását követően hamar kiderült, hogy e rendszer a peerek (vagy más néven „node-ok”) hatalmas száma miatt nem képes elég hatékonyan működni. A röviddel ezután megjelent FastTrack protokoll (melyet például a KaZaA használt) ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy kiemelt egyes „supernode”-okat (csomópontokat), amelyek általában nagyteljesítményű szerverek voltak, és az alájuk tartozó gyengébb teljesítményű peereket (általában egyszerű PC-ket) felölelve felügyelték a kereséseket. Ennek megfelelően például az utóbb módosított Gnutella, a KaZaA, a Grokster, a Morpheus, vagy a BearShare használói a felettük álló supernode-okkal álltak kapcsolatban, amely a kereséseket az általa lefedett peerek adatai között végezte el elsőként, s csak ennek sikertelensége (vagy új keresés indítása) esetén fordult a többi supernode-hoz az ő hálózatuk átkutatása érdekében. Amennyiben sikerült forrást találni a keresett fájlhoz, akkor annak letöltése webes alapon megkezdődhetett. Ennek befejezése után a letöltő személy szintén forrássá vált a további letöltésekhez.

A második generációs szoftverek legnagyobb előnyét a decentralizált szisztéma adta, hiszen egy-egy supernode kiesése sem roppantotta össze a rendszert, ráadásul új „jelentkező” is mindig könnyen akadt ezek helyére. A rendszernek minimális gyengéjét adta, hogy nem lehetett érdemben garantálni, hogy aki letöltötte a fájlt, ne lépjen ki azonnal, vagy másolja olyan helyre a fájlt, amelyet nem osztott meg a közösséggel. Ez ugyanis a már futó letöltések meghiúsulásához vezetett. Ráadásul idővel a második generációs oldalakon hamis („fake”) fájlok is terjedni kezdtek, vagyis olyan adatok, amelyek nem a címüknek megfelelő tartalmat hordoztak (sőt az is előfordult, hogy semmilyen „élvezhető” adat nem szerepelt bennük). Az ipoque szerint azonban ez egyszerűen csak azt eredményezte, hogy a felhasználók például a „veszélyesebb” eDonkey-ról átszoktak a BitTorrentre.

Hasznos olvasni való:
– Szinger András: Csak tiszta forrásból? A magáncélú másolás időszerű kérdései a szerzői jogban (posztmodern szakeposz). In: Faludi Gábor (Szerk.): Liber Amicorum, Studia P. Gyertyánfy Dedicata, Budapest, 2008: p. 360.
IFPI Digital Music Report 2008 – Revolution, Innovation, Responsibility, p. 25.
– IPOQUE White Paper – Bandwidth Management Solutions for Network Operators, 2008: p. 3-4. (előzetes, ingyenes regisztráció után érhető el az alábbi honlapon)
– A második generációs programok szerkezetével kapcsolatos kiváló ábrát lásd itt.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.